Az idén december 22-én lesz. Egyik legjelentősebb történelmi ünnepe a zsidóságnak, hiszen nagyon ritka esemény egy győztes szabadságharc a zsidóság történetében. Ezért nem véletlen, hogy a makkabeus hősök emlékünnepe ilyen közkedveltséggel rendelkezik. A győzelem eseményére már Kr. e. 163-ban, egy évvel Jeruzsálem felszabadítása, a Szentély megtisztítása és újjáavatása után ünnepként gondoltak. A hanukka jelentése is tükrözi a jeruzsálemi templom és az oltár másodszori avatását. Érdekes, hogy a Talmud csupán egyetlen történet során beszél a hanukkáról. Eszerint a felszabadulás után meg akarták gyújtani a Szentélyben az örök lámpást (menórát), de csupán egy napra való olajat találtak, és új, megszentelt olaj készítése még nyolc napig tartott volna. A történet elmeséli, hogy ez a kevés olaj csodálatos módon elég volt egészen az új olaj elkészítéséig. Ez az olajkorsó szimbolikus jelentéssel is bír: egy kis nép, akárcsak az a kevés olaj, képes győzelemre jutni az Istenbe vetett hite és bizalma által.
Az ünnep első napjától kezdve minden este meggyújtanak egy gyertyát a hanukkiján (8+1 ágú gyertyatartó), mert úgy tartják, hogy a szent dolgokban mindig csak növekedni szabad. Ez alkalommal megajándékozzák egymást, és a család igyekszik minél több estét együtt eltölteni. Az együttlét alatt a gyermeke a hagyományos héber betűs pörgettyűvel, a trenderlivel játszanak (héb. szövivon). A négy héber betű egy mondat rövidítését foglalja magába: Nész (]) Gádol (j) Hajá (n) Sám (w) - nagy csoda történt ott. A hanukka nem munkaszüneti nap, a családok, illetve rokonok este összegyűlve együtt ünnepelnek.