A zsidó nép történelme folyamán rengeteg szenvedésen ment keresztül. Vannak időszakok, amikor a hitükért meghalt mártírokra emlékeznek, pl. peszah és savuot között a Bar-Kochba vezette szabadságharc és a keresztes hadjáratok pusztításai emlékére tartanak ünnepet. Ilyenkor nem szokás a férfiaknak borotválkozni, sőt lág-baómer (ómerszámlálás harmicharmadik napjának kivételével) esküvőt és nagyobb vigasságot sem tartanak. Hasonló gyászhetek vannak nyáron, a jeruzsálemi Szentély pusztulásának évfordulója (áv hónap 9-e) előtt három hétig. Az évforduló előtt kilenc napon át nem esznek húst, vagyis részleges böjt van. Ezt az időszakot nevezik tejes napoknak.
Ez az ünnep egy teljes (tisá beav) böjtnap. Ilyenkor nem esznek és isznak semmit előző esti napnyugtától egészen másnap estig, a csillagok feljöveteléig. Úgy tartják, hogy ezen a napon pusztult el mind a két szentély (Kr. e. 586-ban és Kr. u. 70-ben).
A népi szokás szerint az ünnep előestéjén a férfiak nem húznak bőrcipőt, hanem vászonpapucsban ülnek a zsinagógákban, az alacsony padokban és közösen mondják el Jeremiás siralmait. Régi szokás a temetőlátogatás is, amely során a temetőkben levő műemlékeket és híres rabbik sírjait látogatják meg, könyörögve a Mindenható megbocsátó szeretetéért.