Ez az utolsó nyári hónap, amikor minden zsidó tudja, hogy van még 30 nap az újévig. A szentély fennállása idején Izraelből futárok vitték az újhold megjelenéséről szóló hírt mindenkinek, ezután elkezdődött a bűnbánó napokra való felkészülés: betakarították a termést, a talmudi iskolában pedig disputahónapot tartottak. Az hónap nevét Kr. e. 578 után, a fogság idején vették át a babilóniaiaktól. Egyetlen fontos vallási jelentősége van napjainkban az ünnepnek: a zsinagógákban minden reggel (szombatot kivéve) megszólal a sófár (a szó jelentése széphangú, kosszarvból készült kürt, ami a pásztornépek egyik legősibb hangszere, ugyanakkor emlékeztet arra, hogy Izsák helyett egy kost áldozott fel Ábrahám). A hagyomány előírja a kürt egyes hangjainak időtartamát és a jellegét: egymást kell váltaniuk a hosszan elnyúló kiáltásoknak (tekia), a fájdalmasan megtört panasz-szónak (sevarim) és a szaggatottan riasztó harsonahangnak (terua). Azért jelentős ez a hangszer, mert szinte végkísérte a zsidóság történetét: az egyiptomi kivonuláskor, a Sínai (Szináj) hegyen kapott tízparancsolatkor, Jerikó elfoglalásakor, azaz a legfontosabb történelmi eseményekkor megszólalt. Ma már csak újévkor és Elul hónapban szólal meg.A hónap központi gondolata a megtérés (héb. tsuvá). A kürt tehát ma is figyelmeztet azokra a „félelmetes napokra", amikor a nép Jahve elé járult.